Itt megosztom Önnel, kedves Halhatatlan Polgármester, hogyan született meg bennem a változás igénye, majd a blog ötlete. Igaz történet 2006-tól napjainkig.

Településtervezőként dolgozom, és 2000 óta saját cégemet vezetem. Sok településsel dolgozunk együtt, sokan ragaszkodnak hozzánk, mégis 2006-ban, az önkormányzati választások után, mint sok más erre szakosodott cégnél is, leállt az élet.

Azon kezdtem el gondolkodni, hogy mivel lehetne felpörgetni a megrendeléseinket, hogyan tehetnénk ismertebbé magunkat? Megkértem, tehát nagy szaktekintélynek örvendő marketinges ismerősömet, Wolf Gábort, hogy segítsen nekem ebben.

Ezt mondta: “Zsuzsa, először is neked kell megfogalmaznod, hogy a ti tevékenységetekkel, miért és hogyan lesz sikeres a te ügyfeled, a polgármester.” Ez a mondat nyílként hatolt belém, azota se felejtem el. Olyan felismerések tömkelegét indította el bennem, amivel ha nem is az életemet, de szakmai felfogásomat alapvetően megváltoztatta. Köszönöm neked Gábor!

Az előbbi kérdésre adott első reakciómat, ami spontán tört ki belőlem, szinte alig merem leírni, de az volt a válaszom, hogy “sehogy!”. Rájöttem, hogy valójában, mi, tervezők, akkor számítunk jó szakembernek, ha a szakmánk jogszabályainak dzsungelén keresztül verekedjük a ránk bízott tervet, menedzseljük az önkormányzatok, a fejlesztők, a hatóságok és a civilek közötti feszültséget, és ha felvállaljuk azt a hálátlan szerepet, hogy az egyes szereplők a terv szidalmazásán keresztül vívják meg harcukat a közvetlen, szókimondós kommunikáció helyett. Igen ritka az, amikor a sok okosság, urbanisztikai megfontolás, amit mellé teszünk, vagy mellé tudnánk tenni, valakit is érdekel, hiszen mire a tervre kerül a sor, már eldőltek az álláspontok, a szereplők felálltak a ringben.

Azelőtt nem igen írtam műleíráson kívül nagyon más szöveget, de felismerésemet meg kellett osztottam a kollégáimmal, az építészek online újságában, az építészfórum.hu-n “Tiltsunk vagy Teremtsünk” címmel. Mondhatom nagy áttörést nem értem el, de kaptam dícsérő szavakat és fintorokat egyaránt. Mindkettőnek nagyon örültem.

A szakma igen megosztott abban, hogy hogyan kell befolyásolni az épített környezetet. Leginkább magának vindikálja ezt a jogot. Egyből tudtam, hogy bennünk, urbanistákban van a hiba, nem az ügyfeleimben. Tehát elmélkedésre visszavonultam, hogy átlássam a helyzetet. (Ez a hozzáállás egyébként már sok nehéz helyzeten átsegített. Kérem, próbálja ki csak egyszer Ön is! Sokkal eredetibb, nagyobb áttörést eredményező megoldásokhoz vezet, mint az ezzel ellentétes, talán Ön által is ismert megoldás, az ellenfél tulajdonságainak számbavétele.)

Rájöttem, hogy a városfejlesztést mindenki befolyásolja, aki a másik városba viszi a gyerekét iskolába, az is, aki nyit egy vállalkozást az is, aki kirak egy (vagy netán több) cserép virágot az ablakba, az is. A város egy állandóan változó organikus szervezet, amelynek szervezése, fejlesztése egy összetett rendszeralkotó, fejlesztői, menedzseri és kommunikációs tevékenység, amelynek koordinálása, szerintem a polgármesterek feladata.

De vajon miért nem teszik ezt elegen kis hazánkban, miért terjednek ezek olyan lassan. A hatékony és sikeres településfejlesztés módszereket leginkább a nyugat-európai országokban lehet ma tanulmányozni, itthon csak kevés olyan példaértékű, önkormányzati kezdeményezésű városfejlesztésről tudok, amely ezekhez hasonlíthatók, de már azért léteznek. (Ön is ismer ilyeneket?)

Kevés olyan városfejlesztéssel komplexen foglalkozó céget, szakembert ismerek, amelyek ezeket a progresszív irányzatokat tanulják, követik és művelik. Hiányoznak az önkormányzatok mellől azok a városfejlesztő társaságok is, amelyek az integrált fejlesztéseket le tudnák bonyolítani.

A célom, hogy olyan városfejlesztési ismereteket adjak át, amelyek az EU-ban már kipróbált, és jól bevált módszerek. Ezek alkalmazhatók kis- közepes nagyságú településen, és nagyvárosokban egyaránt. Olyan technikák ezek, amelyek konszenzusra, egyetértésre épülnek, jól lehet integrálni a különböző társadalmi csoportok elképzeléseit, érdekeit.

Az elmúlt években megismert német, francia, angol, holland esettanulmányok, és az általunk is terjesztett és eredményesen alkalmazott technikák buzdítanak arra, hogy ezeket közkinccsé tegyem. Meglepő volt látni, hogy míg nálunk a városfejlesztés egész döntési folyamata és a társadalmi kommunikáció harcokkal teli, addig ezekben az országokban megfigyelhető volt, hogy mindez játék és öröm, happening hangulatban zajlik. Ennek semmihez se fogható fantasztikus közösségfejlesztő hatása van. De hogyan is csinálták?

Célom, tehát olyan technikák bemutatása, amelyek alkalmazásával a Halhatatlan Polgármesterek küzdelem nélkül is eredményesek. Büszkén állhatnak majd ki a választó polgárok elé, mert biztosak abban, hogy a többség megelégedésére ténykednek, és olyan városfejlesztési programokat hajtanak végre, ami merőben más és eredményesebb, mint elődeié. Mind amellett még meg is tudta teremteni azt a hosszú távú társadalmi békét, amire ma sokan vágynak, és az előrelépésnek ma elengedhetetlen alapfeltétele.

Szeretnék olyan fórumot létrehozni ezen a blogon, amelyen a városfejlesztés meghatározó személyiségeivel, a polgármesterekkel, közvetlen dialógust folytathatok, megismerhetem a problémáikat, és így egyre hatékonyabban segíthetem a munkájukat.

A blog írása mindennapi tervezői és cégvezetői tevékenységem mellett komoly kihívás, egyben izgalmas játék számomra is. Nagy próbatétel, hogy megfeleljek az általam gerjesztett érdeklődésnek. Teszem mind ezt azért, mert nem tudok letenni két meggyőződésemről:

1. A siker záloga a városfejlesztésben, ha a szereplők minden szinten együtt tudnak működni.
2. Mindezt lehet örömmel és szeretettel is eredményesen végezni.

Jöjjön hát velem, és tanuljunk együtt, támogassuk egymást!

A blogértesítőre feliratkozáshoz kattintson ide!